Konzervdobozból virágtartó

Az első darabom, amit bemutatok Nektek, nem a régiből új, inkább az újrahasznosítás jegyében készült.

Hozzávalók:

• nagyméretű, alaposan ki- és letisztított (zsírtalanított) konzervdoboz
• maradék alapozó és fedőfesték
• lakk, ha van - csupán emiatt ne vegyél, mert akkor kell csak, ha dekupázsolsz is a virágtartóra
• másfél literes kristályvizes palack

Ha korlátra akasztod majd, akkor a továbbiak

• drót / huzal
• ha a fúróval nem vagy jóbarátságban, akkor egy segítőkész férfiember is:), ez lehet a jóképű szomszédfiú, az öcsid, a bátyád, apukád, párod stb stb.

Elkészítése:

Az alaposan ki- és letisztított (zsírtalanított) konzervdobozt fesd le alapozó festékkel. Amíg szárad, a krisztályvizes palackot vágd el úgy, hogy valamivel alacsonyabb legyen, mint a konzervdobozod. Az alján készíts lyukakat, hogy a felesleges víz kifolyhasson majd belőle. Töltsd meg virágfölddel, ültesd bele a kiválasztott növénykédet. Időközben az alapozó megszáradt, átfestheted a dobozt a fedőfestékkel, általában két réteg szükséges. Amikor ez is megszáradt, díszítheted kedved szerint, csíkozhatod, pöttyözheted, feliratot rakhatsz rá. Én szalvétatechnikával ragasztottam rá egy kis virágmintát (elég kezdetleges, mert ez volt az első, hogy ilyen hullámos felületre dolgoztam, kérlek, nézzétek el nekem ). Ha te is így tennél, akkor a szalvéta mintát át kell kenni színtelen lakkal, hogy az időjárás ne tegye tönkre.

Ha felakasztod, akkor mérd le, hogy milyen hosszúságú akasztóra van szükséged, vágd le a megfelelő méretet. Fúrj két lyukat az átalakított konzervdoboboz peremétől kb 2 cm-re (vagy kérd meg a fent említett férfiembert :) ) (ez a munkafolyamat készülhet a festés előtt is, ami talán szerencsésebb is, mert nem teszi tönkre az alapos munkát, ha véletlenül megcsúszna a fúrószár), a lyukakba fűzd bele a drót végét, amit belül köss csomóra.

A palackba ültetett növénykét állítsd a dobozba, rakd a helyére és gyönyörködj benne, gyűjtsd a dícséreteket, bókokat, hogy milyen ügyes vagy.

Sok sikert az elkészítéséhez :)

(Készítette és közzétette: Erika)

Pólóból babatunika

Itt még nem is mutattam: egy egyszerű kis nyári ruhácska/tunika egy kinyúlt (felnőtt) pólóból.

Szoknyákból blúz

Még tinikorunkban kaptuk anyukánktól a fekete-fehér foltmintás, kellemes, gyűrt anyagú, ám eléggé semmilyen hosszú-fazonú, gumis derekú szoknyákat. Nem sokat hordtuk őket, aztán a "rongyoszsákba" kerültek, hogy majd csak lesz belőlük valami.
Lett is, egy kis maradék bordó kordbársonnyal kiegészítve egy nagyon csajos, cigánylányos blúz. Az alsó részhez egy fűzőszabású felsőrész szabásmintáját használtam, az oldalában cipzárral, mell alatt elvágva, amihez aztán csak hozzátoldottam az egyik oldalvarrásukon a megfelelő hosszban felbontott szoknyákat. A kivágást szépen keretezi a szoknyák gumírozott dereka, a gumi a megfelelő tartásról is gondoskodik. A blúz oldalvarrásától indulva, a vállvonal külső szélén át még egy gumis szmokkolást készítettem mindkét oldalon, hogy oldalról is megfelelő takarást biztosítson.
Egyik kedvenc nyári blúzom lett.

Már régóta adós vagyok vele, de most végre bemutatom viselés közben is:

Doboz csinosítása

Apukámtól kaptam egy nagyon régi ékszerdobozt. Én egy kicsit feldobtam keresztszemes hímzéssel, Barbi mintáját és Nina Nutmeg fonalát használva.

Farmerből szoknya

A férjem farmerja szét ment az ülepénél. Gondoltam egyet, levágtam, hozzávarrtam egy jó kis bordós vászon anyagot, az illesztést csipkével díszítettem. Még jó, hogy egy a méretünk apával :-) :-)

Újrapóló 2.

Ami lett:

És amiből:

Farmer-hátizsák

Farmerból már többféle táska is szerepel itt blogon, most egy jó kis hátizsákot mutathatok, amit Gyulavári Gáborné készített.

Díszpárnahuzat

Turkáltam egy egészen kivételesen szép nyakkendőt. Valószínűleg már másnak is eszébe juthatott, hogy valami nemesebb célra is fel lehetne használni ezt a gyönyörű selymet (kevés olyan értelmetlen ruhadarab létezik, mint a nyakkendő), mert minden címkét és cérnát eltávolítottak belőle, aztán meggondolhatta magát az illető, de azért látszott az anyagon, hogy nyakkendő volt valamikor. Az meg, hogy valóban selyem, a vasaláskor derült ki.

A keret natúr vászon (szeretem az ellentétek harmóniáját, hahh), sajnos éppen csak annyi maradt belőle, hogy a keretet kiadja, így is kellett kicsit sakkozni vele, de a hátlapra már nem futotta, azt egy nem túl szép, kék vászon maradékából szabtam ki.

Ajándékba készült, ráadásul az ország másik végére vittük, így nem vettem hozzá párnát, kicsi gyerekkel így sem csekély poggyásszal indultunk útnak, csak reméltem, hogy szüléim valamelyik díszpárnájára megfelelő lesz (Anyukámnak volt a születésnapja), hát látszik a képen, hogy nem, de sebaj, majd kapnak párnát is hozzá egyszer.

A kivitelezés szokás szerint nem a legtökéletesebb, gondoltam, hogy nem lesz egyszerű a selymet a vászonhoz varrni, ehhez képest csak egyszer kellett visszabontani.

Egy szoknya két új élete

Ilyen volt: (már nem szerettem)

És ez a kettő született belőle (de még lehet, egy táska is kijön még :-) )

Ebben az esetben a "régiből újat" más értelmezésben látható. Régi hagyományunk, a pártaviselet napjainkban is hordható (mellesleg ismerős által kidobásra ítélt anyagokból mentettem meg a textiliát).
Nem felel meg a népi hagyomány színeinek, díszítésének, de én szeretem az ódon értékeket mai korra átalakítva is látni. Csak gondolatébresztőnek szántam.

Ágytakaró és kádkilépő

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem tudok varrni. Van egy varrógépem, ami varr előre, meg hátra, meg cikk-cakkban, és nyilván tud még egy csomó más dolgot is, de nekem az említettek bőven megfeleltek eddig, és úgy tűnik, ez jó sokáig így lesz. Az itt bemutatott két varrományom tehát messze nem tökéletes, bőven találni bennük hibákat, viszont (főleg) újrahasznosított anyagokból készültek, tehát itt a helyük, úgy gondolom.

Kádkilépő

Ezekből a 10x10 centis kockákból eredetileg a kisfiamnak szerettem volna ágytakarót varrni. Aztán meggondoltam magam. Maradt viszont egy nagy halom 10x10 centis tiritarka kockám, illetve a belőlük varrt tucatnyi csík. Ezek újraújrahasznosításából született ez a kádkilépő a kisfiamnak, aki lelkesen hurcolászta körbe, hogy neki van ilyen kádkilépője, és hogy Anya varrta (Ana valta, hogy pontosan idézzem), aztán hetekig minden fürdés után visított, mert az ő csodás kádkilépőjére "látöpög a víííííz!!!!".
Ez teljes egészében újrahasznosított. A pettyes anyagok maradékok, a többihez a férjem kinőtt ingeit, turkált párnahuzatokat, továbbá egy régi konyhai kötényt szabdaltam fel. Maradék a hátlap, a bélése pedig egy ócska lepedő egy darabja.

Ágytakaró


Kevesebb konfliktussal járt az ágytakaró beüzemelése, viszont a kisfiamnak azóta szent meggyőződése, hogy Anya tud varrni, és sorra közli a kívánságait, hogy mit varrjak neki legközelebb.
Az ágytakaró hátlapja és a bélés nem újrahasznosított, csak a kockák és a keret. Főleg maradék anyagokat használtam, az egyik kockás anyag turkált párnahuzatból, a fehér alapon állatmintás pedig egy szintén turkált gyerekfüggönyből származik.
A bélés flíz, ami nagy hiba volt, nekem elég nehéz volt dolgoznom vele, egy régi lepedő pont megfelelt volna, de majd legközelebb okosabb leszek.

Sárga ruhácskák nyárra

Két régebbi nyári ruhánkból készítettem kislányruhákat. Egyiket a párom 12 éves lányának, másikat ajándékban egy majdnem egyévesnek.

A nagyobbikhoz kerestem egy megfelelő méretű lányka ruha szabásmintát, aminek csak a felső részét használtam. Nagyon pontosan félbehajtva a ruha elejét, majd hátát, felrajzoltam a szabásmintát.


Mivel nem is sokkal kisebb, mint az eredeti, nem sokat kellett levágnom, és az oldala is alig bővebb, így a karöltő aljától csak ferdén kihúztam az eredeti oldalvarrásig, nyáron, a nagy melegben egy kis plusz bőség nem árt.

A kicsit szabás szempontjából még egyszerűbben oldottam meg, a karöltő alatt vágtam el a ruhát. (A levágott felső részből kitelt a nagyobb ruha nyak-, és karkivágásának szegőpántja.)

Az így kapott harangforma darab felső szélét behajtva beszegtem, majd tíz sorban gumicérnát varrtam bele, cikkcakköltéssel lefogva a gumiszálakat.



Szaténszalagból kapott dupla kötőket, és el is készült. Íme, együtt a két kész darab:


Remélem, mindkét leendő tulajdonos kellemes nyári napokat tölthet majd bennük. :o)

játék benzinkutak

Építkezéskor használt faanyagból mentettem meg ezeknek a játékoknak az alapanyagát.
Szívesen használom ki némelykor a tárgyak kétoldalúságát, így tettem most is. Mindegyik benzinkút kétféle "töltetettel" rendelkezik: a kerozin, gázolaj és benzin feliratot váltogatva ragasztottam rájuk. A felirat alatt látható a töltethez használható jármű képe is. Kétoldalúságuk okán kétfelől ágaznak el a töltőpisztolyok is, összehangolva a megfelelő színű zsineggel (a zöld oldalról zöld zsineg adja a gázolajat, a bordó oldalról bordó zsinegből jön a kerozin.). A töltőpisztoly hársfagallyból készült.

fenyőág mécsestartó

Kirándulásaink alkalmával is nyitott szemmel járok ám!
Szigorúan csak hullott ágakat használva készítettem ezeket a mécsestartókat. Elkészítése bizony sok időbe került, hiszen egyensúlyba kellett állítani 3-4-5-6 "lábat". A korongokat csapolással és ragasztással rögzítettem. Lehetne festeni is, elfedve az itt-ott megjelenő szúrágta járatokat, de most nem szándékoztam belerondítani a természet munkájába.

Farmertáska

Még nem is mutattam itt a táskát, amit egy farmerszoknyából, egy paplanhuzatból, és egy övből varrtam. :) Több képet, leírást a blogomon találtok.

kádkilépő

Udvarhely megyei ferencrendi zárda hímzésének díszét kapta ez a homokszínű, lila keretes kádkilépő. A törülköző régi darab, keretét és díszét kidobásra szánt nehézselyem függönymaradék adja.

puncsszínű kord nadrágtáska

Állítható vállpántja valaha öv volt, bélése régi párnahuzat. A nadrág meghagyott szárai, zsebei segítenek a rendszerezésben (persze kapott belső zsebeket is). Mágnespatenttal záródik, kulcstartó karabiner is tartozéka.

baba-lányka táskák

A táskák fehér farmernadrág száraiból készültek. Vállpántjaikat régi övek, bélésüket pedig ingek adják. Kislányok és babáik számára készült ajándékok.

Marok malac 2, neve Rágcsa

a turkálós férfi ing újrafelhasználásának eredménye:

Anyagbeszerzés turkálóból

A minap férfiingeket turkáltam. Na nem a férjemnek (bár ő is kapott valamit, csak hogy ne irigykedjen :-) )Hanem magamnak vettem őket.

Újra hasznosítási céllal szereztem be.
Már kimosva szétbontva várták a sorsukat tegnap délután, mikor eszembe jutott a varrogató oldalon látott malacka.
A gondolatot tett követte, és gyorsan szabtam-varrtam, és íme ő:

(Nem a legtökéletesebb, mert csak kézzel varrtam)
A férjemnek készült, mert szereti nagyon a malackákat. De Lili is egyből megkóstolta. :-)) Még csak így ismerkedik az anyagokkal. De Lilinek varrok egy saját külön bejáratú, rágható malacot. Már félig kész is van.
Majd mutatom a képeket.