Ágytakaró és kádkilépő

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem tudok varrni. Van egy varrógépem, ami varr előre, meg hátra, meg cikk-cakkban, és nyilván tud még egy csomó más dolgot is, de nekem az említettek bőven megfeleltek eddig, és úgy tűnik, ez jó sokáig így lesz. Az itt bemutatott két varrományom tehát messze nem tökéletes, bőven találni bennük hibákat, viszont (főleg) újrahasznosított anyagokból készültek, tehát itt a helyük, úgy gondolom.

Kádkilépő

Ezekből a 10x10 centis kockákból eredetileg a kisfiamnak szerettem volna ágytakarót varrni. Aztán meggondoltam magam. Maradt viszont egy nagy halom 10x10 centis tiritarka kockám, illetve a belőlük varrt tucatnyi csík. Ezek újraújrahasznosításából született ez a kádkilépő a kisfiamnak, aki lelkesen hurcolászta körbe, hogy neki van ilyen kádkilépője, és hogy Anya varrta (Ana valta, hogy pontosan idézzem), aztán hetekig minden fürdés után visított, mert az ő csodás kádkilépőjére "látöpög a víííííz!!!!".
Ez teljes egészében újrahasznosított. A pettyes anyagok maradékok, a többihez a férjem kinőtt ingeit, turkált párnahuzatokat, továbbá egy régi konyhai kötényt szabdaltam fel. Maradék a hátlap, a bélése pedig egy ócska lepedő egy darabja.

Ágytakaró


Kevesebb konfliktussal járt az ágytakaró beüzemelése, viszont a kisfiamnak azóta szent meggyőződése, hogy Anya tud varrni, és sorra közli a kívánságait, hogy mit varrjak neki legközelebb.
Az ágytakaró hátlapja és a bélés nem újrahasznosított, csak a kockák és a keret. Főleg maradék anyagokat használtam, az egyik kockás anyag turkált párnahuzatból, a fehér alapon állatmintás pedig egy szintén turkált gyerekfüggönyből származik.
A bélés flíz, ami nagy hiba volt, nekem elég nehéz volt dolgoznom vele, egy régi lepedő pont megfelelt volna, de majd legközelebb okosabb leszek.