Turkáltam egy egészen kivételesen szép nyakkendőt. Valószínűleg már másnak is eszébe juthatott, hogy valami nemesebb célra is fel lehetne használni ezt a gyönyörű selymet (kevés olyan értelmetlen ruhadarab létezik, mint a nyakkendő), mert minden címkét és cérnát eltávolítottak belőle, aztán meggondolhatta magát az illető, de azért látszott az anyagon, hogy nyakkendő volt valamikor. Az meg, hogy valóban selyem, a vasaláskor derült ki.
A keret natúr vászon (szeretem az ellentétek harmóniáját, hahh), sajnos éppen csak annyi maradt belőle, hogy a keretet kiadja, így is kellett kicsit sakkozni vele, de a hátlapra már nem futotta, azt egy nem túl szép, kék vászon maradékából szabtam ki.
Ajándékba készült, ráadásul az ország másik végére vittük, így nem vettem hozzá párnát, kicsi gyerekkel így sem csekély poggyásszal indultunk útnak, csak reméltem, hogy szüléim valamelyik díszpárnájára megfelelő lesz (Anyukámnak volt a születésnapja), hát látszik a képen, hogy nem, de sebaj, majd kapnak párnát is hozzá egyszer.
A kivitelezés szokás szerint nem a legtökéletesebb, gondoltam, hogy nem lesz egyszerű a selymet a vászonhoz varrni, ehhez képest csak egyszer kellett visszabontani.
Milyen csodás ötlet!!!!A nyakkendőket én is gyűjtöm, de erre a megoldásra még eddig nem gondoltam.Gyönyörű a mintája ,a színe a volt nyakkendőnek!
VálaszTörlésMár én is gondoltam rá, hogy a férjem nyakkendőit felfejtem, mert láttam egy klassz selyemnyakkendőkből varrt A-vonalú szoknyát. De sajnos nincs annyi. :o(
VálaszTörlésMammka, ennél bonyolultabbat nem tudnék varrni, innen a nagy ötlet :)
VálaszTörlésPéldául A-vonalú szoknyát sem, amilyet Altair szeretne. Biztos érdekes lehet. (Turkáló? Én mindig rengeteg szépet látok.)