Ezt a babácskát nem én csináltam, hanem Életem Pálja. Mert megirigyelte, hogy ilyen-olyan kis cafatokból készítettem játékokat a gyerkőceinknek. Egyszer, amikor kiselejteztük a szekrényeket, vagy legalább is a tartalmukat, rossz pólókból ez a kis játék született. Mivel a tömőanyaga is rossz pólók sokasága, ezért súlya van, és nem is a puha babák közé tartozik, így aztán nem lett egyik gyerkőc kedvence sem. Jött viszont a házhoz a kiskutyánk, aki feltétel nélkül imádja, és nagyon szívesen tépázza.
2009. május 28., csütörtök
Kuka Rozi
Ezt a babácskát nem én csináltam, hanem Életem Pálja. Mert megirigyelte, hogy ilyen-olyan kis cafatokból készítettem játékokat a gyerkőceinknek. Egyszer, amikor kiselejteztük a szekrényeket, vagy legalább is a tartalmukat, rossz pólókból ez a kis játék született. Mivel a tömőanyaga is rossz pólók sokasága, ezért súlya van, és nem is a puha babák közé tartozik, így aztán nem lett egyik gyerkőc kedvence sem. Jött viszont a házhoz a kiskutyánk, aki feltétel nélkül imádja, és nagyon szívesen tépázza.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon jót mosolyogtam,sőt,kuncogtam már a címen: kuka Rozi. Tök jó!
VálaszTörlésMilyen ötletes a Párod! Lehet,hogy a mi kutyánk is szeretne ilyet?
A szándék a fontos. :))) Vigyázz, lassan irigyeid lesznek. :))))
VálaszTörlésÉleted Pálja tényleg mindenhez ért! Szuperjópofa! :DD
VálaszTörlésJajj de aranyos :) A baba is és párod is:D
VálaszTörlés