Szoknyából ruhácska

Egy turkálóból vett, ferdéből szabott női szoknyából kötényruhácskát varrtam karácsonyra, persze az eredeti méretjelölésnél sokkal kisebb tulajdonosra. :o)

Íme az eredeti:

Kiszabva, alkatrészeivel összerakva az egyszerű fazon. A hátában két szűkítő hozza kicsit testközelbe a ruhát, télen ez nem csak csinosabb, hanem praktikus is:

Készen a ruha, de láthatóan még díszítésért kiált:

Először piros termovelúrból tettem rá két virágot, meg egy szivecskét, hosszú, egyenes öltésekkel díszítve, és egyben rögzítve őket:

Ez nem a végleges felvarrás, mert elégedetlenségemben visszabontottam, csak azért mutatom, hogy látsszon, mennyire kellett még hozzá valami. Felnőttruhán ennyi pont elég lett volna, de egy kislánynak belefér több vidámság, így körülnéztem a kincses dobozomban, és ezeket a kék-sárga virággombokat találtam hozzá:

Remélem, leendő tulajdonosának is annyira fog tetszeni, mint nekem az elkészültekor! :o)

Nadrágból pipere

Még bőven tart a nadrág egyik szára, egy neszi készült folytatásként. Az alap szintén kukacolt, ezen egy horgolt rátét található, amin egy kedvenc gomb csücsül.

Nadrágból táska

Ha nem baj, később mellékelném azt a fotót, amiből a táska készült. Sajnos elfelejtettem még ép állapotban lefotózni, így már csak a megcsonkolt nadrágot tudom majd bemutatni.

Néhány szót a táskáról: kukacolt, gyapjúfonallal díszített, mágneszáras, belső zseb nélküli. Mérete: 28x33 cm.

Nagyszoknyából két kis szoknya :-)

Sziasztok.
Anyukám egyik régi szoknyájából varrtam két kis szoknyát a nővérem kislányának. Vastag kordbársonyból van, ezért jó vastag :-)
Előtte:

Utána:

Sálból tarisznya

Épp aktiválnom kellett a Meskán, így ez is eszembe jutott, és megosztom veletek is.
Ennek a táskának az a története, hogy a kedves zseníliasálam egyik vége elkezdett szétszakadozni, mert valahol ügyetlenül elakadtam vele. Hogy mégse kerüljön a kukába, addig konzíliumoztunk fölötte Krisztivel, míg az lett a megoldás, hogy egy hozzáillő, apróvirágos vászonbéléssel táska legyen belőle. A szakadás végén kezdve kistirceltük a béléssel, majd a két oldalát összevarrtuk, és a bélés anyagából hosszú pántot is készítettünk hozzá. Az ép rojtos vége lett az átlapolás, más záródást nem kapott.

Bársony gyerektakarók

Ha már itt az ősz, és mindjárt ilyen hűvösen, esősen indul, mutatunk valami melengetőt, két takarót, amit kicsi, főként kord bársony gyereknadrágokból, gyerekeknek varrtunk.
Ezek a takarók is még a kezdeti, a padlásról alapanyagot merítő korszakunkban keletkeztek. Jó néhány ovis nadrág mellé pár felnőtt darab jó részeit is felhasználtuk, a lényeg a közel azonos anyagvastagság volt.
A cicás takaróhoz egy kicsi, pöttyös nadrágot, és egy-egy felnőtt, zöldet, illetve pirosas-bordót használtunk, a négyzetekből négy darab, 3x3-as blokkot varrtunk, majd ezeket egybe, és némi keretezéssel egészítettük ki a végleges méretre. A cicák kedvenc unokaöcsénk pici pulcsijából kerültek hozzá, sőt, a pöttyös nadrág is az ő egyik aranyos, kantárosa volt. (Elnézést a fénykép tökéletlenségéért, ez még annak idején, hagyományos géppel készült.)



A másik takaróhoz a kisebb nadrágokon kicentizett mérettel szabtuk a négyzeteket, ameddig csak tartottak a ruhácskák, majd kirakóztunk, amíg sikerült elérni, hogy valami arányos káosz legyen az elrendezésben, a középre helyezett, pólóból kivágott, bevasalós közbéléssel megvastagított, és megerősített, 101 kiskutyás kép körül.



Mindkét takaró meleg flíz bélést, és egy darabból szabott hátlapot kapott, végül a négyzetes minta mentén összesteppeltük a három-három réteget.
Kezdő foltvarróknak is bátran ajánljuk, hiszen csak egy méretű sablon kell hozzá, az össze-vissza elrendezést nem is lehet eltéveszteni, és a bársonyt (bár eléggé szöszöl) könnyű varrni is.

Ruhából táska

Ezt a nagyon régen nem használt ruhámat áldoztam fel egy táska kedvéért :-) A táskát a szomszédasszonyom kapta. Azt hiszem a ruha felső részét is fel fogom még használni, mert az virágos farmer anyagból van:-)

És ez lett belőle: (ja, a belseje egy nagyon régi férfi vászon nadrág volt)

Csillagos póló és birkás szatyor, avagy egy póló két új élete

Egy pályázat kapcsán került elő ez a csillagos gyerekpólónk, gondoltam, akkor már ide is beteszem, hátha másnak is ötletet ad, akár a mindennapokhoz, akár az említett pályázathoz.

Egy turkálóban találtam rá az eredeti, zöld, a birkák képével díszített pólóra.



Sajnos gyerekméret, és a zöldje sem jött be igazán, de Írország-mániám miatt így is megvettem. Némi töprengés után megkértem Krisztit, hogy varrjon belőle egy szatyrot nekem, amit egy leselejtezett kék-zöld kockás, vastag ing felhasználásával meg is tett.



Mivel azonban a hasfelmetszett póló jó minőségű, és hibátlan volt, meg amúgy sem szeretjük kidobálni a maradékokat, Kriszti foltvarró ihlete segítségével a következő megoldás született. Maradék pólóanyagból kiszabott egy téglalapot, ami egy varrásráhagyásnyival szélesebb körben, mint a lyuk. Erre, szintén maradék pólóanyagokból (amiket merevítő flízzel vasalt be) csillagokat szabott, és gépi cikk-cakkal fel is varrta őket.
Utolsó lépésként szintén cikk-cakkal elszegte a lyuk és a folt szélét, majd a kivágás alá illesztette, és varrta a csillagos betétet.
Ez lett a vége:


A szatyrocskát azóta is mindig magammal hurcolom, jól felvidítja az utazótársakat a BKV-n, sőt, egyszer láttam egy nagyobb testvérét, fehér vászonszatyor volt, ezen birkák számos testvérével. :o)
A pólót pedig a Meska karácsonyi akciója keretében elajándékoztuk, reméljük, akihez került, örömmel hordja.

Apa és fia

Apa régi pólójából varrtam a kisfiamnak egy nyári ujjatlan pólót. Mivel az első póló varrásom, és ráadásul nyúlós, rugalmas anyagból, plussz még szegőpántot sem igazán varrtam még, így elég ormótlanra sikerült, de gyakorlásnak jó volt, már tudom, mit hogyan kell/nem kell legközelebb. :-)

Egy ruhából kettő

Ezúttal egy már amúgy is turkálóból származó, és nálam már egy átalakítást megért dupla ruhát vágtam tovább.
Ilyen volt:

Ilyen lett:


A maradékból meg ez sikerült:




Aztán még mindig maradtak pártenyérnyi darabok, de azokat már Krisztinek adom, foltosba. :)

Még mindig farmer

A múltkori farmerfeldolgozási lehetőségek folytatásaként még egy kis gyűjtemény, kedvcsinálónak a rongyoszsákjaitokban elfekvő farmerek szétszabdalásához.
Először a legnagyobb darab, egy szőnyeg. Bátyánknak, és fiának szobájába készült, az ott levő régi szőnyeg eltakarására, így ez csak, mint egy huzat, egyrétegű. A szőnyeg méretét alapul véve állapítottuk meg a blokkok méretét, kb. 20x30 centisek, egy darabból, vagy kettő feleekkorából, ahogy a nadrágok kiadták. Színt színére fordítva összevarrtuk, és eltisztáztuk a kiszabott téglalapokat, minden varrást letűztünk, míg már az a gyanú merült fel, hogy több benne a cérna, mint az anyag... Majd négy nagy darabot varrtunk belőlük, amiket tépőzár fog össze, így mosógépbe gyömöszölhető egységekre bontható. A tapasztalat szerint jól porszívózható is.



Aztán jöhet egy fiús falvédő, néhány szétvágott nadrágszárból, és maradék extra részletekből, mint zsebek, övbújtatók; a zsebek mind használhatóak.


Mellé egy lányos falvédő. 18x18 cm-es farmernégyzetekből kellett hozzá 168 darab, ez az eleje és háta összes szükséglete. Az előlapok felére merevítő közbéléssel bevasalt pólómaradékokból virágokat és levélkéket rátéteztünk duplasoros egyenes öltéssel. Kettesével, visszájukkal összefordítva, és közé 15x15 cm-es flízeket helyezve összesteppeltük az előlapokat a hátlapokkal, majd a kész blokkok hátoldalát összefordítva sorokká, és a sorokból kész darabbá varrtuk össze, 1,5 cm-es varrásráhagyásokkal. A hátoldalára három részből álló bújtatót varrtunk, így erős zsinórral, vagy vékony faléccel a falra erősíthető; az elején pedig minden varrásráhagyást 1,5 centinként bevagdostunk, szinte a varrásig. Ez után egy paplanhuzatba csomagolva kimostuk, és a rojtosítást egy körömkefés, felkarerősítő végigsikálással tettük teljessé. Némi porszívózás után kész is lett. :)




A következő a saját takaróm, amiben a farmert vékony, műszőrös kelmével kombináltuk, ez varrodai hulladékból állt rendelkezésünkre. Klasszikus, azt hiszem, amish eredetű patchwork minta, kis háromszögekből, a végén többszörösen keretezve, flízzel, vászon hátlappal kiegészítve. (Ezer piramis, és gyorstechnikával készült. K megjegyzése.) A családban Varázsszőnyeg elnevezést kapott. :o)


Kicsit kisebb munkával klassz mellények is készülhetnek. Ez apukánk, és bátyánk fiának régebbi darabjai, termovelúrral bélelve télen nagyon szeretik. Érdemes a háta derékvonalra egy kisebb gumiszalagot belevarrni, hogy ne álljon el. Amikor a bátyánk fia kicsi volt, apukánk akkori darabját valamiért laktanyának hívta. Igaz, rendszeresen bele is költözött. :o)


Végül még kisebb projektek, kis, rojtos szütyőkék, Lise Bergene A foltvarrás szenvedélye című könyvéből vett minta alapján. A technikáját már a virágos falvédőnél leírtam, öt blokk kell egy szütyőhöz, tetszőleges méretben, a mieink kívül farmerből, belül mintás vászonból készültek. Ha a négy oldalát, és az alját összevarrtuk, a bélésanyagból kell még egy, a teteje kerületének megfelelő hosszúságú zsinórház, abba pedig színes zsinór, vagy selyemszalag, és már kész is. Mi leginkább papírzsepi tartónak használjuk, de pár alkalmazást láthattok az utolsó képen.





Hát, ennyit a farmerről, egyelőre. :o)

Farmerból táskák

Még mindig a régi képeink közt kotorászva, gyűjtögettem pár farmertáskát, ihletőnek a részben kopott-szakadt-kinőtt farmerekkel rendelkezőknek. Kriszti csuda foltolásai, szerény segédmunkási segédletemmel. :)

Folt. köv.

Garfield

Miután végre sikerült beszkennelni Krisztivel közös régebbi alkotásaink, még hagyományos fényképezőgéppel készült fotóját, gondoltam, hogy néhányat közreadok, amik passzolnak ezen blog profiljába.
Azzal a kettővel kezdem, amelyek Garfieldos zoknik végleges talp-, vagy sarokkopás utáni részleges új életét mutatják be. Mint látható a család tetemes mennyiségű ilyen zoknival rendelkezik, már gyűlik is a következő adag. :o)
Gondolom, senkinek nem újdonság, hogy ezen zoknik szára többnyire tökéletes állapotban éli túl a talp halálát. Ha ezek után felvágjuk a szárat, figyelmesen bevasaljuk ragasztós flízzel, és kivágjuk a mintákat, tetszésünk szerint felhasználhatjuk díszítésre, vagy, mint itt is látható, foltmunkák részeként. A flíz addig mindenképp megóv a szemek felfutásától, míg elvarrjuk a széleket, de ez a két darab már több éve használatban van, és még mindig nem futnak.
A faliképen a vékonyabb, kis zoknikból kivágott mintákat különböző színes hátterekre applikáltuk, majd ezekből a hátterek, és a minták variálásával összeraktuk a képet, összevarrtuk, és egy vékony hátlappal be is fejeztük.





A díszpárna huzat egy vastag térdzokni nagyobb mintáinak felhasználásával készült, amit egyszínű vászonnal kombináltunk. A foltos előlap itt is egy vékony hátlappal egészült ki, aztán az előlap vásznából készült párna-hátoldallal lett komplett a huzat.


Ezzel a módszerrel bármilyen kinőtt, vagy kikopott fejrészű, kedvenc zokni kaphat még egy életet.

Folt. köv.